A Matek-Mechanika Szemszogebol
Ugy latszik a harom napos buli/jokedv standardda valik. Penteken, az elobulin foleg az ujdonsagokkal, beszamolokkal, sorrel, palinkaval es miccsel torodtunk. Itt-ott tancoltunk es nagyokat nevettunk. Az a hatso udvar nagyszeru otlet volt a szervezok reszerol, csak dicserni tudom oket erte. Nem kis dolog ilyen “ven rokaknak” hajnalig bulizni. Lehet, hogy nem is oregszunk…
A miccs kulonlegesen finom volt!!!
Jo volt, hogy Toro Tibi beugrott az osziorat megtartani es klassz volt hallgatni a beszamolokat. Aci, ha lennel olyan kedves es amikor idod engedi, a “jegyzokonyvet” elkuldened (bescannelve - termeszetesen). Biztos nagyon erdekesek a jegyzeteid.
Nehanyan osszeultunk a DAF-ban ebedelni, igy megismerhettuk Toro Tibi fiat es Gyike ket tunderi kisfiat (akik szivesen lovagoltak Bodon). Ezutan rohantunk lefurodni, atoltozni es vissza a suliba a nagy bulira.
Gyerekek, a buli nagyszeru volt!!! Ilyen jot mar reg nem tancoltam es ugy vettem eszre mindenki jol erezte magat–a Tegzes tanar urat is beleertve. A cipos muri is irto jo volt, Farock jo kepeket keszitett roluk es altalaban mindenkirol. Egy nagy KOSZI Farock, nagyszeru vagy!
A masnapi focit sajnos lecsusztam, a kepeket masoltam.
Sajnalom, hogy ezuttal sokan kimaradtak az egeszbol, pedig olyan energiaval toltodik fel az ember, amihez mashol es maskepp nem igazan juthat. Kerlek benneteket (azokat, akik nem jottek el), hogy legkozelebb legalabb az osziorara gyertek el, mert szeretnenk latni benneteket, tudni, hogy hogy vagytok…
A Mechanika Szemszogebol
A Human-Konnyuipar Szemszogebol
Saját vélemény: eddig a legjobb találkozó volt.
A pénteki bemelegitőt úgy képzeltem el, hogy 11 óra után szép öregesen hazadöcög mindenki. És igy is volt! Éjjel 3-kor szétszéledtünk. A magnós ifjú ( kis Zubi) nagyon eltalálta zeneizléseimet.
Szombat: hát, a DVD-n láttam, milyen ügyes vagyok, amikor egy számtantanárnőnek magyarázok. De ezen- és a hőségen kivül semmit sem változtatnék 5 év múlva. De, talán még szivesen látnék néhány tanárt, volt iskolatársat.
Vasárnap: Varga István fényképészi tehetségének köszönhetően volt ám mit látni a laptoppon. Nincsenek itt mosolygó “mutráim”, mert tennék kb. 7-et.
Végeredmény: hacsak valaki megkérdezte baráti körömből, milyen volt a találkozó, feltűnően lelkesen kijelentettem: “Gyönyörű! 3 nap alatt aludtam 8 órát és vasárnap, késő délután, hazakerültem egy kibontott üveg Garroneval.” Még van belőle.
Igérjük meg önmagunknak, hogy 5 év múlva is lesz bőven humorérzékünk, bulizni való kedvünk!