A Matek-Mechanika Szemszogebol
Evfolyamunk sikeresen bevaltotta fenyegeteset es egy felejthetetlen harom nap erejeig osszejottunk es nagyszeruen ereztuk magunkat.
Kimondhatatlanul jo erzes volt latni a varakozassal teli, izgatott arcokat. Ugyan a Sari Nenitol tart a talalkozo-idoszamitas, joparan mar elotte kisebb csoportkba verodtunk es “melegitettunk”.
Ki gondolta volna, hogy ilyen spontan ennyire jol osszerazodunk, mintha csak egy napja intettunk volna sziat egymasnak a suli kapujaban. Olyan lelkesedessel vetettuk magunkat a tobbiek “uj eletebe”, a tancolasba, eneklesbe, hogy orom volt nezni. Neha atpillantottam a masik helysegben vacsorazokra es nem a hangoskodasunk hatasat lattam az arcukonk, hanem a finom irigykedest, amiert nekik nem jar ki egy ilyen kulonleges alkalom.
Az is nagy osszetartasra vall, ahogyan odafigyeltunk egymasra, amikor a hazamenetelrol volt szo - senki sem maradt magara.
Szombaton reggel valamennyire sikerult az elozo este 'faradalmait' kiheverni s az osziorara meg tobb izgalommal erkeztunk, hiszen voltak olyanok kozottunk akik csak ide tudtak eljonni es olyanok is, akiknek ez volt az elso talalkozo. Ezert is nem tudhattak a “tegezes-dolgot”, masok pedig elfelejtettek es az oszi nem orult neki :-)
Az igazi osziora a masodik “felidoben” indult be, amikor korbeultunk es mindenki tisztan hallhatta - lathatta azt aki eppen beszelt (vagy akire kivancsi volt :-)). Nemhiaba hangoztatjak, hogy a “kerekasztal” jo megoldas…
Mindazok, akiknek a torteneteit hallhattuk olyan inspiracio voltak a szamunkra, hogy sokszor valamennyiunknek konnybe labadt a szemunk, libaborosek lettunk… sokan mintha a sajat sztorijukat hallottak volna…
Termeszetesen meglepetesek is voltak, olyanok amelyek meg sem fordultak a fejunkben husz evvel ezelott. A Sugi eloadasan jot derult mindenki, a Sisen sirtunk, a Norien izgultunk…a Jaho altal emlegetett “szaharadag” sokunknak kijutott es tenyleg ettol lettunk olyan kemenyek es szilardan megalltunk a labunkon.
Nem furcsa, hogy vannak olyan sztorik amelyekre egyaltalan nem emlekszunk, szinte nem is tudjuk elkepzelni magunkrol?
A FaRock kepei is derut valtottak ki mindannyiunkbol, kar, hogy nem lathatta mindenki oket – annyira jok, hogy mindenkeppen kozze kell tenni oket.
Az osziora a tervezett 2-2.5 ora helyett 4.5-re sikerult, ugy eltelt az ido, hogy eszre sem vettuk, ugyhogy a kollektiv osszepakolas utan mindenki elhuzta a csikot – 6-kor ujra jelenesunk volt, immar a Camping International-nel.
GG, a kave isteni volt!
A Human-Konnyuipar Szemszogebol
A human-konnyuipar osztaly neveben megkoszonom a szervezoknek es minden iskola es osztalytarsunknak azt, hogy egy nagyon szep, tartalmas es nem utolsosorban izgalommentes harom napon vehettunk reszt, ami a “Sari neniben” kezdodott es az iskolaban (a mi kedves, draga iskolankban) ert veget.
Sajnos a human-konnyuipar osztaly nem kepviseltette magat nagy szamban a 20 eves talakozon,…ennek okat kicsit a hianyzokban, kicsit magunkban kell keresnunk – talan nem tettunk meg mindent, hogy osztalytarsainkat megkeressuk, meghivjuk?…
Az elso esten a “Sari neniben” csak harman, Angyal, Woody es jomagam kepviseltuk az osztalyunkat ami kicsit meglepett. Picit irigyeltem, hogy a masik ket osztalybol tobben jottek el. Nagyon jo este volt, mert vegeredmenyben nem is szamitott, hogy ki milyen osztalyban jart azelott. Egyutt voltunk, orultunk a viszontlatasnak es ez volt a legfontosabb.
Masnap, sajnos a filosz-konnyuipar osztalynak nem volt osztalyfonoki oraja delelott, mivel az oszi, Soos Marta tanarneni mar nincs az elok soraban. Az esti, kempingben tartott buli alkalmaval Szekernyes Iren tanarneni tartott egy ropke oszi orat, ahol az a par ember, aki reszt vett az esti talalkozon, kb.10 osztalytarsunk meselt egy picit az elmult 20 ev soran tortentekrol.
Mindenki megtalalta helyet a nagybetus ELETBE, ki szerencses, ki kevesbe szerencses korulmenyek kozott, de a viszontlatas orome es a felidezett regi emlekek kellemes hangulata mindekit hatalmaba keritett. Szamomra a masodik este is nagyon jo volt, soha nem gondoltam, hogy olyan emberek viszontlatasa akikkel nem volt nagyon sok kapcsolatom az iskolaban, ilyen kellemes erzest fog kivaltani. Azt hiszem vagy remelem, hogy minden osztalytarsam neveben irhatom ezt.
A harmadik nap delelottjen, az iskolaban eljott a bucsu es az igeretek ideje, hogy ot ev mulva ugyanitt, ugyanugy ha nem jobban es nem csak ugyanazok, hanem meg sokan masok is reszt vesznek a 25 eves talalkozon. Ebben bizunk es remeljuk, hogy ez igy is lesz.